Minél halkabban próbálom kinyitni a ház bejáratát. Várok egy kicsit, mozgásra fülelve, mielőtt a keletkezett résen bedugnám fejemet. Úgy tűnik, sehol semmi. Óvatosan tolom beljebb az ajtót, majd besurranok és hangtalanul vissza is csukom az ajtót. Arcomon elégedett kis mosollyal dőlök neki néhány pillanatig az ajtónak, majd levéve cipőimet, elindulok megkeresni a célszemélyt. Lépteim nem csapnak zajt, s így könnyedén feljutok az emeletre. Érdeklődve kukucskálok be a szobákba, de nagyjából minden ugyanolyan, mint amikor legutóbb itt jártam. Végigsétálok a folyosón, majd az utolsó szobába óvatosabban nyitok be, hátha tévedek és nem alszik már így déli tizenkét óra felé.
De igen. Ott fekszik a fekete selyemtakaró alatt, ami egészen derekáig le van csúszva. Talán még lejjebb is. Kaján vigyorral lépdelek közelebb, majd az ágy oldalához érve, a férfi felé hajolok. Tudva, hogy úgyse fog rám felébredni, megigazítom a takarót, hogy ne villantson semmit.
- My sexy boy - súgom halkan fülébe, mire csak odébb dönti fejét. Ajkam beharapva húzom végig egy ujjamat mellkasán, de erre is csak helyezkedik. - Nehéz eset vagy drágaságom - tudatom vele sóhajtva, de nem tudom elfojtani vigyoromat. Mindig mókás őt felkelteni, de erre is megvan a megfelelő módszer. Felé mászok, s lábai mellé térdelve ráhuppanok csípőjére. Megtámaszkodva feje mellett, zümmögő hangot adok ki, ami természetesen beválik. Kicsit megébredve kezd el hadonászni kezeivel, de elkapom őket, s feje fölé szorítva őket, jókedvűen adok csókot mézédes ajkaira.
- Olyan gonosz vagy - dünnyögi, mikor elválok tőle. Bár hangja morcos, ajkai mosolyognak.
- Te pedig nehezen kelthető - válaszolom jókedvűen, majd ledőlök mellé az ágyba. Felemelve a takarót hagyja, hogy mellé bújjak. Jólesően ölelem át mellkasát és hajtom nyakába fejemet.
- Simán átugorhattad volna a keltegetős részt - dünnyögi, majd belepuszil hajamba.
- Abban nincs semmi móka - kuncogom. Fáradtan felnyög. Nekem erre csak szélesedik mosolyom.
- Te lány - túr bele hajamba, immár szintén jókedvűen.
- Most mond, hogy nem szeretsz - nézek fel rá. Ádámcsutkája megugrik, ahogy nyel egyet. Szemeim végigtáncolnak álla vonalán, tökéletes ajkain, végig orrán, majd csukott szemein állapodnak meg.
- Téged nem lehet nem szeretni - mosolyodik el, majd lepillant rám. - Már nagyon hiányoztál.
- Te is nekem - tér vissza a mosoly arcomra. Felemelkedem mellkasáról, s megcsókolom arcélét. Visszateszem fejemet "helyére", majd becsukom szemeimet. Jó végre tényleg otthon lenni. Itt, a karjai között.