Kezem szórakozottan húzom végig a kerítés rácsán, miközben azt nézem, hogy telefonom elküldte-e üzenetemet. Mikor megjelenik az ezt igazoló üzenetecske, elégedetten teszem el a készüléket zsebembe. Szememmel követem végig a biztonsági őröket, ahogyan kicsit odébb terelik a rajongókat, biztonságos távolságra tőlem. Tehát tényleg kijön... Elmosolyodom a gondolatra, hogy újra láthatom őt élőben. Néhány újabb biztonsági kerül elő, köztük a számomra már ismert szőke biztonsági őr, aki a fiúkért ügyel és nem mellesleg technikus is. Ő arcán nagy mosollyal sétál oda hozzám. Kicsit odébb teszi az instant kerítés egyik oldalát, én pedig odasétálok a nyíláshoz, szemem sarkából közben szemmel tartva az árgus szemekkel figyelő fanokat.
- Rég láttalak! - mondja nekem szomorkásan, miközben magához ölel. - Jössz tovább? - kérdezi mikor elhúzódik, s kezével utazótáskám felé bök. Tétován vállat vonok.
- Azért jöttem, hogy eldöntsem - válaszolom végül halkan. Elmosolyodik, s összeborzolja hajam.
- Beviszem a buszba, Miku mindjárt jön - mondja, majd felkapva a táskát, ad nekem egy utolsó puszit. Hátrébb lépek, ő pedig visszatéve a kerítést a helyére, elindul buszuk felé.
Ujjaim ismét a kerítés lyukaiba kapaszkodnak, s valami rossz eredetű érzés tölti meg szívem. Egyrészt félek, hogy mit fog szólni hozzám az énekes, másrészt pedig aggódok, hogy mit fogok látni az arcán, mikor már a színpadon lesz... Előbbire kapom meg a választ hamarabb. A rajongók sikítására kapom fel fejem, s a biztonsági őrök határozott hangjára. Kezem megfeszül, s érzem, hogy megremegek. A felém közeledő alakon már színpadi szerelése van, fején kapucni. Ugyan szemeit nem látom, mivel ajkain nem ül mosoly, kicsit megijedek. Mi van, hogyha nem tud megbocsátani nekem?
Csak akkor emeli rám tekintetét, mikor csak egy féllépésnyire van a kerítéstől. Nem törődik a rajongókkal, rájuk se pillant. Letolja kapucniját, majd összeborzolja haját. Mikor ismét rámnéz, már látom szemein, hogy örül nekem. Megkönnyebbülök, s egy mosoly fut át arcomon. Ujjával hívogatóan int, hogy hajoljak közelebb, s mikor megteszem, egy ujját átdugva a rácson, felemeli állam. Látom, hogy közelebb hajol, de mikor ajkain édes csókban találkoznak egymással, megszűnik a világ körülöttünk. Csak gyengéd kényeztetését és a mögötte rejlő érzelmeket fogom fel. Érzem, hogy kerítést fogó kezemre rákulcsolódik övé. Arcomon egy meleg könnycsepp pereg végig, ő pedig elhúzódva tőlem, aggódva néz rám.
- Minden rendben? - kérdezi, s ujjaival megsimogatja kézfejem.
- Most már minden - suttogom. - Kaphatok még egyet? Aztán megyek be, hogy egyikünk se késsen - kérem őt óvatosan, apró felesleges információval megtűzve, hogy elfedje zavaromat. Az énekes elmosolyodik, s közel hajolva ismét megcsókol. Még sosem csókolóztam kerítésen keresztül, de azon kívül, hogy boldogsággal tölt el, valami olyat is ad, amit soha senki. Valami kis különleges, talán furcsa, közös dolgot. Csak akkor húzódik el egymástól, mikor egy kaján kiáltás harsan a háttérből. Szöszim az, aki hüvelykujját feltartva vigyorog ránk. Szégyellősen fordítom el arcom, s érzem, hogy elvörösödök. Teljesen kiment a fejemből, hogy nem egyedül vagyunk. A rajongókra már ránézni se merek. Erre a gondolatra viszont szinte elsápadok.
- A koncert után gyere hátra a színpadon keresztül. Megvárlak ott. Ezzel átjutsz! - mondja nekem Miku, mire felkapom fejem. Egyik kezével még mindig tart egy félig már átdobott STAFF feliratú kártyát, amire egy plusz kis cetli van téve. Barátnő. Félve nézek Miku szemeibe, de aggodalmam alaptalannak bizonyul, ahogy végre mosolygó arcával találom szembe magam. Elveszem a kártyát, s fél kézzel nyakamba akasztom. Nem akarom elengedni Miku kezét. Valahogy megnyugtat ez a fizikai kapocs közöttünk. Megint egymás felé mozdulunk, hogy ismét csókolózhassunk. Nevetés hangja jut el hozzánk és semmisíti meg az intimitást. Sokadszorra húzódunk el egymástól. Mindketten bánjuk, de nem tudunk mit tenni.
- Megvárlak - ad egy utolsó csókot ajkaimra, amit szomorkásan veszek tudomásul.
- Ne gondolj arra, hogy ott vagyok - kérem halványan mosolyogva. Arca elkomorodik, de aztán végül bólint, majd ismét megcsókol.
- Szeretlek - mondja komolyan.
- Én is téged - mosolygok rá. Egy tényleg utolsó csók után elhúzódunk a kerítéstől, s búcsút intve a másiknak, elindulunk. Ő az busz felé, én pedig visszafelé, hogy bejuthassak a klubba. Kíváncsi vagyok, hogy fog elsülni a dolog.