Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

nabitic

it is where we are

♪ Akanishi Jin - Seasons

A lámpák kihunynak, s a színpadot csupán egy fénycsóva világítja meg, mely fölülről irányul rám. A zene elkezdődik, s már csak a zongoradallamtól is összeszorul torkom. Erőt veszek magam, hogy elkezdjek énekelni, de torkom száraz, hangom többször is elcsuklik. Nem tehetek róla. Csak próbálok küzdeni ellene, ahogyan ő is tette sok minden ellen.

I'll be your shelter from the storm...

Csendben ülünk a zuhogó esőben. Nem zavar minket, számtalanszor találtak már ránk az esőcseppek a szabadban. Seiya megrázza haját, de nem tudja elérni, hogy vizes haja ne tapadjon arcába. Mosolyogva tűröm el füle mögé haját, mire fürkészőn néz rám. Őt sosem tudom átverni, mindig rájön, hogy a boldog mosoly csak álca.
- Mi a baj, Hitoshi? – kérdezi halkan. Csak ő hív ezen a néven. Más emberek általában tiszteletben tartják, hogy Jin a nevem. De Seiya más. Mindig is más volt. Nem olyan különcként más, hanem belsőileg másabb. Még nem sikerült teljesen megfejtenem.
- Mi lenne? Itt vagy velem – válaszolom, s remélem, hogy kielégíti a válasz. Nem, de nem is ő lenne, ha igen.
- Meddig, Jin? Meddig? – faggat halkan, s elfordítja arcát. Felsóhajtok, de nem tudok erőt venni magamon, hogy válaszoljak. Csak keze után nyúlok, s bátortalanul összefűzöm ujjainkat. Ráfog enyémre, de érzem, hogy remeg.
- Csak a pillanat számít. Ezt te mondtad nekem egyszer – suttogom. Keserű nevetését nagyrészt elnyomja a betonon kopogó eső hangja, de ilyen közelségből sajnos meg lehet hallani.
- Sok pillanatot választhattál volna arra, hogy elmenj! – vágja a fejemhez, s tudom, hogy mélyen megbántottam. – Miért most? Miért nem később? Mivel másabb ez a pillanat, mint a sok ezer, amit eddig együtt töltöttünk, és még együtt tudnánk tölteni? – Kétségbeesetten vágja fejemhez a kérdéseket, miközben dühösen szorítja kezem. Felém fordítja arcát, hogy ismét szemeimből olvashasson. Arca fénylik a víztől, melybe már nem csak az eső játszik közre, hanem könnyei is. Ujjaimmal finoman letörlöm arcát, majd gyengéden megcsókolom homlokát.
- Sajnálom, Seiya – suttogom bársonyos bőrére.
- Én is, Jin... Én is... – mondja elcsukló hangon.

...just to have you by my side

Az együtt töltött idő alatt kétszer láttam őt sírni. Mikor először találkoztunk, és mikor utoljára. Sosem fogom megbocsátani magamnak, hogy ezt tettem vele. Mikor már csak a zongora szól a dal végén, kikapcsolják a fényeket, hogy csak az ablakokon beszűrődő fény adjon némi világítást. Senki sem láthatja, ahogy leguggolok, s térdemre hajtott fejjel némán sírni kezdek.

A bejegyzés trackback címe:

https://nabitic.blog.hu/api/trackback/id/tr2612119315

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

HTML

nabitic

Friss topikok

  • Yuna Choi: @x Nabi x: kivételezett vagyok, hehe XD ♥ (2016.09.26. 17:58) ただいま
  • Yuna Choi: @x Nabi x: édes ♥ (2016.09.26. 17:57) morning kiss
  • x Nabi x: @Yuna Choi: örülök, hogy sikerült~ :D annak pedig még inkább, hogy tetszett ♥ igyekeztem nagyon, b... (2016.09.26. 17:50) spring waltz
  • x Nabi x: @Yuna Choi: századszorra is köszönöm ♥ nekem is nagy kedvencem lett :3 (2016.09.26. 17:47) freedom fighters
  • x Nabi x: @Yuna Choi: az egész sztori Himchan jelenetéből született, előttem is megvolt az egész képileg fe... (2015.10.17. 10:14) Tiger
süti beállítások módosítása