nabitic

Ahogy hátam a hideg csempének ütközött, felszisszenek. Mégse tudok sokáig a fájdalommal törődni, ugyanis leköt Kiseop, ahogy kezével megtámaszkodva fejem mellett, közel hajol hozzám. Vörösesbarna tincsei vizesen tapadnak arcára, kiemelve ezzel gyönyörű szemeit, melyek igézően néznek rám. És várakozóan. Másik kezét derekamra csúsztatja, be átázott felsőm alá, s egymáshoz húzza csípőinket. Ahogy megérzem altestét, meleg, jóleső borzongás fut végig rajtam. Félig lecsukódnak szemeim, s ujjaimmal karjára kapok. Ösztönösen szorítom meg picit enyhén befeszült bicepszét, mikor édes leheletét érzem meg vágytól kiszáradt ajkaimon. Tegye meg. Legyen olyan észvesztően szexi, hogy itt és most megcsókol. Az első pillanattól kezdve ezt akarom. Hogy tartson a karjai között, miközben fulladásig csókoljuk egymást. Pihekönnyű csókot nyom ajkaimra, szinte csak súrolja ajkaival enyéimet, aztán puha párnái fülemhez siklanak. Ahogy beleszuszog, újabb borzongás-hullám fut végig rajtam, amibe beleremeg még a kislábujjam is. Soha senki nem volt még rám ekkora hatással.
- Mond el - kéri, érzékien súgva a szavakat fülembe, majd lágyan rá is csókol. Lábaim megrogynak, s szorosan kell tartania, hogy ne essek össze itt és most.
- Valamit valamiért - nyögöm kiszáradva. Szomjazom, de csak a csókjára. Tökéletes kiszedett szemöldöke felszalad, s érdeklődve húzza el fejét, hogy láthasson. Látszik rajta, hogy nem érti "alkumat". Megforgatva szemeimet ragadom meg ingjének két szárnyát, s miután végigfuttattam szemeimet kidolgozott felsőtestén, elidőzve kockáin, még közelebb húzom magamhoz.
- Csak ha megcsókolsz - mondom ki feltételemet. A fiúnak több se kell, mindkét karjával derekamat ölelve, lábujjhegyre emelve és biztosan tartva, hogy kényelmes magasságban legyek neki, megcsókol. Végre! Erre vártam. Karjaimat nyaka köré kulcsolom, lábaimat pedig némi segítséggel dereka köré fonom. Szorosan kapaszkodok belé, miközben élvezem szenvedélyes csókját. Kiszáradt ajkaim hamar benedvesednek, hála intenzív kényeztetésének. Ha belegondolok, hogy mindehhez csupán az anyanyelvemen kicsit másképp hangzó, félreérthető neve kellett... Belemosolygok csókunkba, mire érzem, hogy el akarja húzni fejét. Nem hagyom neki, ujjaimat ázott tincsei közé futtatva tartom meg fejecskéjét. Nem akarom, hogy végeszakadjon. Ki tudja, mikor lenne alkalmunk kettesben lenni. Bár úgy érzem, megoldaná. Erre ismét mosolyognom kell, hisz nem egyszer oldotta már meg azt is, hogy random átteleportáljon hozzám zaklatni, hogy mi olyan vicces ha meghallom a nevét. Morcosan mordul fel, amivel az őrületbe kerget, hát még kezével, amik finoman belemarkolnak combomba. Érzem merevedését alhasamnak feszülni, s szerintem csak később fogja végre megtudni azt, ami már majdnem egy fél éve foglalkoztatja...