Nem tudom, meddig fekhetek a kanapén, talán el is szunyókálhattam kicsi, mert arra eszmélek fel, hogy valami nehezebb ereszkedik combajimra. Egy ismerősen könnyű súly. Döbbenten veszem el karomat, hogy megnézzem, tényleg az angyalka jött-e ki végre a szobából és nem csak képzelődöm.
- Jidong! - sóhajtok fel, ahogy meglátom még mindig komor arcát.
- Magyarázattal tartozol! - jelenti ki, mire csak egyetértően bólintok egyet. Ahogy feltámaszkodok alkarjaimra, a fiú mintha meglepődne. - Te sírtál?
Ejj, az a fránya tekintély már megint oda. Mégsem tagadom le, csak letörlöm arcomról a rászáradt könnyeket. Igen, el is sírtam magam. Igen, Jidong miatt. Igen, azért, mert nem akarom elveszíteni. - Moon! - markolja meg keccses, hosszú ujjaival pólómat mellkasomon. - Te miattam sírtál?
Ismét meglep szókimondóságával és nyíltságával, és néhány pillanatig azt se tudom, komolyan választ vár-e. Végül döntök: megérdemli.
- Igen. Nem akarlak elveszíteni - árulom el neki az indokot, miközben feljebb ülve egyik karomat derekára csúsztatom. - Akiről Hoon beszélt, hogy kiszemelt és elcsábítanivaló, az te vagy. Te vagy az, aki két hónapja leköti a gondolataimat. És igen, tetszel, azért. És igen, meg akarlak ismerni. Tudom, hogy nem egyszerű a helyzetünk és hogy rengeteg buktató áll előttünk, de szeretném, ha mindegyiken együtt túljutnánk. - Utolsó tagmondatomnál gyengéden megfogom pólómat markoló kezét, ami finoman remeg. - Szeretlek, Jidong! - vallom be őszintén. Hiába, hogy alig ismerem. Hiába, hogy ilyen szeszélyes. Meg akarom ismerni, az összes kis hibájával és tökéletességével együtt, mert szükségem van rá.
Jidong egy szót sem szól. Látom rajta, hogy erre abszolút nem számított, főleg nem a vallomásra. Szemei azt tükrözik, hogy fejében kavarognak a gondolatok. Kicsit megsajnálom őt, hogy így rázúdítottam mindent.
- Jidong... - szorítom meg kicsit kezét, mire ijedt madárkaként kapja rám tekintetét. - Nem akartalak így lerohanni és megértem, ha most össze vagy zavarodva. - Egy pillanatra elakadok. Azért nem fogok bocsánatot kérni, hogy késznek éreztem bevallani neki, hogy szeretem. - Csak szerettem volna, hogy tudd - teszem végül hozzá még, s megpuszilom homlokát. - Jidong, én...
- Szexeljünk!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
