nabitic

Nyár van, a legjobb évszak. És mi benne a legjobb? Bezony, hogy nincs suli! Ennél jobb nincs is a világon! Végre szabadság, oda az unalmas órák, a figyelés, meg a tanárok is. Egész évben ezt az időszakot vártam már, hisz az évközbeni szünetekkel ellentétben ez jó hosszú. És meleg, ami mindig azzal jár, hogy a tengerparton hűsölünk a srácokkal. Minden nyarat Eunhyuk és Donghae társaságában töltöm és sosem bánom meg. Velük kiskorom óta jóban vagyok, s bár külön iskolába járunk és évközben csak elvétve tudunk összefutni, a nyár a teljesen a miénk. Partizás, grillezés, medencézés vagy tengerpart, hülyülés mértéktelenül, valamint vagy száz film megnézése. Meg persze nevetés és jókedv, amitől általában már az első nap végére fájni szokott az arcunk. De sosem bánjuk meg.

A srácok.  Hyukjae, vagyis inkább Eunhyuk, mert eredeti nevéért öl, vagy ha azt nem is, de alaposan megkerget és bedob a medencébe (tapasztalat), 20 éves, táncoslábú srác, idétlen humorral. Mindig győzni akar, de persze általában nem sikerül neki. Imád focizni, számítógépes játékokkal játszani, valamint bármi olyat, amiben nyerhet. Aztán mégsem nyer. Mit mondjak még? Imád enni, de olyan szinten, hogy nekünk Haeval úgy kell megküzdenünk egynél több szelet pizzáért, amin a nyár nagy részében élni szoktunk. Nem olyan válogatós, tehát nehéz kijátszani, hogy mi az, ami nekünk jut, de ő finnyás rá.

A másik fiú Donghae, nekünk inkább csak Hae. Hyukkieval ellentétben neki semmi baja nincs a nevével. Donghae egy évvel fiatalabb, mint Eunhyuk, és két évvel idősebb, mint én. Szuper nem? Egyedüli lányként legkisebbnek lenni a csapatban... Ki is szokták használni rendesen. De Hae. Nála cukibb srác nincs a világon. Egyszerűen nem lehet nem szeretni. Édibédi, főleg ha durcás, kedves és segítőkész, de ugyanakkor szintén eszméletlen a humora és néha nem veszi kellően komolyan a dolgokat. Aki ismeri, vagy a társaságába kerül, azonnal rájön, hogy milyen sráccal van dolga. Egy nagyon jóval. De ez itt nem a reklám helye, szóval folytatom. Donghae az, aki hogyha megyünk valahova, furikázik minket. Elvileg Eunhyuk is tud vezetni, de nagyon nagyon ritkán engedjük csak a volán mögé. Oké, hogy hülyék vagyunk mind a hárman, de azért élni szeretnénk. Hae szintén szeret focizni, nyaranta több meccsre is elmegy játszani haverjaival, ilyenkor mi megyünk szurkolni, Hyukkie esetleg még be is száll. Donghae egyik rossz tulajdonsága, hogy nagyon lusta tud lenni, főleg reggelente. Általában dél körül szoktuk kirángatni az ágyból, rendszerint szó szerint. Nem tudom, mit mondhatnék még. Jól néz ki, népszerű a lányok körében, néha elszokott járni gyúrni, nem igazán van oda az édességekért és szeret úszni.

Ha már itt tartok, akkor bemutatkozok én is. A nevem Tabitha, de jobban szeretem a Tabbyt. Születési nevemre én is tudok ugrani, Euhyukkal nem csoda, hogy hetente egyszer összeverekedünk egy-egy becézés vagy kedves megszólításért. Odavagyok az édességekért, főleg a fagyiért, de abból is csak a vaníliásért. Viszonylag alacsony vagyok, amit nem győz Hyukkie is hangsúlyozni, ha szívatós kedvében van. Vagyis általában. A két fiú közül inkább Eunhyuk az, aki olyan, mintha a bátyám lenne. Folyton marjuk egymás és hülyülünk, de tudom, hogyha olyan van, akkor tudok rá számítani. Donghae pedig az a barát, akivel bár nem beszélitek meg életetek minden mozzanatát, mégis ismeritek egymást, tudod, hogy mikor mire van szüksége. És tipikus az, aki több tud lenni, mint egyszerű barát, ahogy esetemben is. De egyelőre élvezem, hogy minden nyarat vele töltök és nekem így is jó. Magamról még annyit, hogy nem igazán tudok úszni, emiatt folyton céltábla vagyok a medencében, ki nem találjátok, hogy kinek. Igen, igen, Eunhyukról van szó megint. A fiú mindenhol ott van. Ha sport, akkor az számomra röplabda. Ha a tengernél vagyunk, mindig ráveszem a fiúkat, hogy játszanak velem, bár beletelik egy kis időbe, míg össze tudunk hozni egy viszonylag jó csapatot, hogy tudjunk játszani. Nem vagyok sértődős fajta, de imádok durcázni. Hármunk közül általában én vagyok az, aki figyel az olyanokra, mint a törülköző a partra vagy a naptej, de a kajálásért is én felelek. Ezt már régen leszögezték nekem. Vagy csinálok valamit, vagy rendelek. Én ezt nem szoktam bánni, hisz általában a fiúk fizetik a költségeket és szeretek is főzőcskézni. Odavagyok a macskákért, bár nekem nincs. De órákig tudok nyunnyogni egy-egy cica láttán, s általában azon vagyok, hogy ölbe is kapjam őket. Ha a fiúk nem lennének, haza is vinném az összes macskát, akit a nyáron látok.

Erről jut eszembe. A nyarakat Eunhyukék nyaralójában szoktuk tölteni. Nagyrészben hármasban, néhány haverjuk csak egy-két napra csatlakozik hozzánk. Az én családom ezt nem bánja, Hyukkie beletörődőik, Donghae pedig az évközbeni szüneteket kénytelen csak családjával tölteni. Maga a ház az egy emeletes és nagyon jól felszerelt. Plazmatv, különféle játékok (PS, meg a többi kockulós holmi), hatalmas medence, jakuzzi, és még sok minden, amit csak el lehet képzelni. Hyukkie apja üzletember, magasabb rétegekben, anyja pedig híres ügyvéd. Csak a fiúk ilyen hülye. Donghae anyukája irodai alkalmazott egy nagyobb cégnél, apuja pedig étteremtulajdonos. Néha Donghae is beszokott segíteni neki, van, hogy mi is. Bár Eunhyuk kezébe nem adja a kész ételeket, hogy vigye ki, de azért a fiú is tud segíteni a munkába. Szóval a ház. Egy igazi kis mini-villa és imádunk ott lenni. Még csak takarítanunk se kell magunkra, mert hetente egyszer jön bejárónő (addig persze igen).

Egy szó mint száz, imádjuk a nyarakat és maximálisan kiélvezzük minden pillanatát. Minden nyárnak megvan a maga története, s nem volt ezzel másképp ezzel a nyárral sem. Ahogy viszont ez végződött, szerintem mindhármunkat meglepte.